Egyházunk rövid története

Az Evangéliumi Református Egyház rövid története

Az Evangéliumi Református Egyház egy reformációs törekvés gyümölcseként jött létre az Úr 2006. esztendejében. Egyházunk tagjai még a Kárpátaljai Református Egyház (KRE) tagjaiként, lelkipásztoraiként és presbitereiként sok más testvérrel együtt az Igén és hitvallási iratainkon tájékozódva felismerték a református egyház hiányosságait, hibáit, bibliátlanságát az egyházi élet több területén: névleges egyháztagság, sákramentumok helytelen kiszolgáltatása, konfirmáció, női lelkészség, ökumené… Istentiszteletek, konferenciák, csendesnapok és hetek alkalmával gyakran rá lett mutatva ezekre a hiányosságokra. Sokaknak, mondhatjuk, hogy a többségnek, már ez sem tetszett. Ha jó volt az elődöknek, mért nem jó ma, az utódoknak? – hangzottak a kérdések.

2005 júniusában 18 lelkipásztor beadvánnyal fordult a KRE Zsinata felé, melyben javaslatot tett a konfirmációi gyakorlat megreformálására abban a reményben, hogy ez az egyházi élet többi területén is reformációt von maga után. A Zsinat a javaslatot nem tekintette alternatívának a meglévő helyzettel szemben, és elutasította.

Néhány lelkipásztor a saját szolgálati helyén igei meggyőződése és a református hitvallási iratok értelmében próbálkozott reformációs lépéseket tenni úgy a konfirmáció, mint a sákramentumok kiszolgáltatása terén. Ez még nagyobb ellenállást váltott ki az adott gyülekezetekben, s néhol a helyzet tettlegességig fajult. Egyre inkább nyilvánvalóvá lett, hogy a meglévő keretek között reformációt igei alapelvek mentén véghezvinni nem lehet. Egyre inkább megterhelővé vált a kialakult helyzet egyes lelkipásztorok és gyülekezeti tagok számára. 2006 tavaszán két lelkipásztor beadta lemondását és kilépett a KRE-ból. Egy harmadik lelkipásztor előtt a konfirmációban eszközölt változtatás miatt (nem hatalmazta fel úrvacsorával való élésre a „hitvallást tett” fiatalokat) elállták a templom bejáratát, és nem engedték megtartani az istentiszteletet. A történtek mindenki figyelmét felkeltették. Egyházi gyűlések foglakoztak a kialakult helyzettel, helyesebben az egyházi vezetés szemében „problémás emberekkel”, de nem az érdembeli megoldással. Közben Bereg megye esperese hétévi esperesi szolgálat után lemondott tisztségéről, mivel lelkiismereti okok miatt nem tudta vállalni a kialakult helyzet kezelését, mivel maga is egyetértett a reformációs törekvésekkel. Az egyházi vezetés sajnos nem azt vizsgálta, hogy mi igei és hitvallásszerű, hanem arra keresett rövid távú megoldást, hogy a „zavarkeltő” személyektől megszabaduljon. Ezt a megoldást a „Hűségnyilatkozat” hozta, melyet minden lelkipásztorral, gondnokkal, intézményi vezetővel aláírattak. Aki nem volt hajlandó aláírni, mivel ellentmondást látott a fennálló helyzet és a Hűségnyilatkozat között (a nyilatkozat a református egyházhoz és a hitvallásokhoz való hűséget kért, és éppen az utóbbival szembeni hűtlenség volt a probléma), azt zsinati határozattal kizárták az egyházból. Ez történt három lelkipásztorral, köztük a lemondott esperessel is, valamint az egyházkerületi főgondnokkal, aki líceumi igazgató is volt. 2006 augusztus 11-én tehát a KRE Zsinata végszót mondott az ügyben.

A cél nem egyházszakadás, hanem belső reformáció volt. Ezt az is bizonyítja, hogy a beregi esperes még 2006 tavaszán is a megyei konferencia központ továbbfejlesztésén munkálkodott, szervezte és vezette az ott folyó alkalmakat, gyülekezetünk tagjai pedig a végsőkig támogatták adományaikkal a központ munkáját, és régi gyülekezeteik életét.

A különválás után megkezdődött az új gyülekezetek szervezése. Hat gyülekezet alakult: Beregdédán, Beregújfaluban, Mezőgecsében, Nagybaktán, Nagyberegen és Visken. A Nagyberegi gyülekezet a hitkeresztség mellett foglalt állást, ezért különvált a többi gyülekezettől. Az öt gyülekezet felekezetben egyesült és az Evangéliumi Református Egyház nevet vette fel, mivel hitvallásában és életgyakorlatában református kívánt maradni. Hitvallásaink: Heidelbergi Káté, II.Helvét Hitvallás, Westminsteri Hitvallás.

A 2007. évben gyülekezeteink az Ukrán állam által is be lettek jegyezve.

Gyülekezeteinket presbitérek irányítják, közös felekezeti ügyekben a zsinat dönt. A Zsinatot soros elnökléssel vezetjük, minden alkalommal más lelkipásztor elnököl.

Gyülekezeteinkben kerüljük a névleges tagságot. Olyan testvérek alkotják gyülekezeteink teljes jogú tagságát, akik önként vállalják magukra az igei rendet, s a gyülekezet terheit együtt hordozzák, hiszik és igyekeznek megvalósítani a szentek egyességét.

A gyülekezeti tagok gyermekeit a kegyelmi szövetség alapján megkereszteljük. Ők alkotják a gyülekezet nem teljes jogú tagságát. Őket hitoktatásban részesítjük 1-9 osztályban. A hitoktatás utolsó két évében hitvallásismeretet tanulnak a Heidelbergi Káté alapján, amit egy ünnepélyes záróvizsga koronáz. Konfirmációhoz azokat a fiatalokat bocsátjuk, akik élő hitre jutottak és készek hitüket az emberek előtt is megvallani. A gyülekezet előtti fogadalomtételre 18 éven felül kerülhet sor, amikor a hitét megvalló fiatal az úrvacsorai közösségnek és a gyülekezeti közgyűlésnek is tagjává lesz.

Úrvacsorai közösségben a gyülekezet illetve a felekezet teljes jogú tagjai vehetnek részt. Úrvacsorai közösséget vállalunk azokkal a más felekezetű testvérekkel, akiknek a gyülekezetével van testvéri kapcsolatunk.

A Közép és Kelet-európai Református Presbiteriánus Egyházzal a kezdetektől testvéri kapcsolatban vagyunk. Ez a kapcsolat egyre mélyül. Idén harmadik alkalommal tartottunk közös teológiai konferenciát Miskolcon lelkipásztorok számra. A kárpátaljai presbiteriánus testvérekkel közös csendesnapjaink, férfi és házaskonferenciáink, ifjúsági heteink, közös lelkésztalálkozóink vannak. Hálás a szívünk a közös munkáért.

Hálásak vagyunk a mögöttünk levő 11 évért, amely nem volt mentes próbáktól, de amelyekben megtapasztaltuk Istenünk kegyelmét, vezetését, gondviselését. Adott sok örömöt a gyülekezeteinkben. Hálás a szívünk, hogy a gyülekezeti életünket igei alapelvek mentén élhetjük. Soli Deo Gloria.